Vöröskereszt és Vörös Félhold Nemzetközi Mozgalom (ang. International Red Cross and Red Crescent Movement, fr. Mouvement international de la Croix-Rouge et du Croissant-Rouge), 1986-ig Nemzetközi Vöröskereszt, 1863. okt.–: nemzetközi humanitárius szervezet. – A svájci Jean-Henri Dunant alapította genfi központtal a háborúk sebesültjei és egyéb károsultjai szenvedésének enyhítésére Sebesültek Segítésének Nemzetközi Bizottsága (ang. International Committee for Relief to the Wounded) néven, mely 1876: vette fel a máig használt Nemzetközi Vöröskereszt Bizottság (fr. Comité international de la Croix-Rouge, CICR) nevet. A Biz. 25 svájci állampolgárból, 1923-ig kizárólag genfi polgárokból áll. Más államok polgárai csak alkalmazottai v. megbízottai lehetnek a szervezetnek. – Az indítékot Dunant számára a solferinói csata (1859. VI. 24.) sebesültjeinek szenvedései adták. Solferinónál Dunant segélyszolgálatot szervezett, mely mindkét harcoló fél (osztrákok, fr-k) sebesültjeit gondozásba vette. A tapasztaltak alapján a politikusoknak és katonai vezetőknek Eu-szerte szétküldött kv-ben (Un Souvenir de Solférino) minden ország számára hasonló szerveződés létrehozását javasolta. – A ~ célja a háborús sebesültek és betegek ápolása, a hadifoglyok fogvatartási körülményeinek enyhítése és családjaikkal való kapcsolat létrehozása, a hadbavonultak sorsának figyelemmel kísérése, a szétszakadt családok tagjainak felkutatása és összekötése, általában a háborúk embertelenségének lehető csökkentése. Alapelvei: emberiesség, részrehajlás nélküli tevékenység, semlegesség, függetlenség, önkéntesen vállalt szolgálat, egység és egyetemesség. – A ~ működését Dunant kezdeményezésére nemzetközi szerződésekkel (Genfi Konvenciók) igyekeztek biztosítani. Nemzetk. védelem illeti meg a ~ munkatársait, sőt a megkülönböztető jelzéssel megjelölt épületeiket, járműveiket, felszerelésüket is. A közismert fehér alapú vöröskeresztes zászló Svájc nemz. színeinek fordítottja. Az első nemzetk. szerződést (1. Genfi Konvenció: Csatatéren megsebesültek helyzetének enyhítésére) a svájci kormány által összehívott konf-n, 1864. VIII. 22: kötötték, mely a sebesülteknek, a mentést végző személyeknek és a humanitárius intézményeknek semleges és védett státust garantál. A védettséget 1906: a 2. Genfi Konvencióval kiterjesztették a tengeri hadviselésre. – Az I. vh. alatt a ~ látogatta a fogolytáborokat, regisztrálta, felkutatta az eltűnt személyeket, tiltakozott a mérgesgázok bevetése ellen, hadműveleti területeken fellépett a civil lakosság védelmében, szervezte az elmenekültek hazatérését, sokszor túllépve a konvenciók adta jogi lehetőségeken. A háború után a tapasztalatok alapján a Genfi Konvenciókat tovább bővítették (1925: gáz- és biol. fegyverek tilalma, 1929: a hadifoglyok helyzetének további könnyítései és helyzetük fokozott ellenőrzésére felhatalmazás a ~ részére [3. Genfi Konvenció]). A háborús események által érintett polg. lakosság védelmét biztosító bővítésre több (német, szovjet, japán) kormány ellenállása miatt csak a II. vh. után, 1949: kerülhetett sor (4. Genfi Konvenció). A négy konvenció szövegeit a módosításaikkal együtt 1949. VIII: újra aláírták a csatlakozott országok, egységes keretbe foglalták és meghosszabbították azok érvényét. Hatályukat 1977: kiterjesztették polgárháborúk esetére is. A ~ 1993: Svájc területére nemzetk. jogilag is immunitást és szuverén jogállást kapott. [A hadijogot a Genfi Konvenciók mellett még az 1907: létrejött Hágai Konvenció (A szárazföldi háború törvényei és szabályai) is meghatározza]. – Mo. a nemzeti Vöröskereszt szervezetet 1881: hozta létre, a Genfi Egyezményeket 1911, ill. 1936: ratifikálta. Az amerikai nemz. szervezet javaslatára néhány ország nemz. vöröskeresztes szöv-einek részvételével 1919: Párizsban a ~on belül megalakult a Vöröskereszt Társaságok Ligája (fr. Ligue des Sociétés de la Croix-Rouge et du Croissant-Rouge, ang. International Federation/League of the Red Cross and Red Crescent Societies, IFRCS). A megoszlás oka részben a svájci túlsúly, részben a békeidők katasztrófáinak kezeletlensége volt. Alapítói, az antant-országokbeli nemzeti szervezetek végleg ki akarták zárni a központi hatalmak vöröskereszt szervezeteit, ellentmondva az egyetemesség alapelvének. A szakadás veszélyét sikerült fokozatosan elhárítani, miután 1928-: több egyezménnyel elhatárolták a feladatköröket. 1939: a Liga székhelyét Párizsból Genfbe tette át. – Az 1997: megkötött Sevillai Egyezmény után a ~ hármas tagozódású. a) A Federation/Liga által a ~ kiterjesztette feladatát a békeidőben végzendő emberbaráti tevékenységre, nemzetk. segélymunkára, katasztrófahelyzetek áldozatainak támogatására, egészségügyi megelőző, felvilágosító munkára. b) A ~ központi szerve máig a Nemzetközi Vöröskereszt Biz., melynek feladata továbbra is a háborús helyzetekkel kapcsolatos emberbaráti tevékenység, a szerződések betartásának ellenőrzése, tárgyalás a kormányokkal és nemzetk. szervezetekkel, javaslatok előterjesztése, az újonnan létejövő nemz. szöv-ek akkreditálása. c) A nemzeti szervezetek illetékessége a helyi ügyekre terjed ki. – A ~ négyévenkénti nemzetk. konf-ján a nemz. szövetségeken kívül részt vesznek az államok kormányzati megbízottai is, ami elősegíti a határozatok biztosabb betartását. A ~ tevékenységét önkéntes adományokból, hozzájárulásokból tartja fönn. – 1901: Jean Henri Dunant alapító (megosztva Frédéric Passyval), 1917: és 1944: a Nemzetk. Vöröskereszt Biz. (a vh-s időszakokban egyedüli jutalmazottként), 1963: a Nemzetk. Vöröskereszt Biz. és a Vöröskereszt Társaságok Ligája megosztva Nobel-békedíjban részesült. – Székhelye: Genf (Svájc). Kapcsolatai: ENSZ-szervezetek (FAO, UNDP, WHO, UNHCR); →Európai Unió, →Európa Tanács és számos más, segélymunkát végző (ember)jogi, eü., élelmezésügyi, menetkültügyi, vallási, regionális szervezet, köztük kat. szervezetek (→Katolikus Segélyszolgálat, →Pax Romana, →Máltai Lovagrend). A ~ az első civil szervezet, amelyet az ENSZ Közgyűlése megfigyelőként meghívott. – Tagsága 2007: nemz. szöv-ek 185 országban, köztük Mo-on. A Nemzetk. Vöröskereszt Biz. világszerte mintegy 200 irodát tart fenn, közel 15.000 alkalmazottal. – Közleményei: International Review of the Red Cross (kéthavonta ang., fr., sp., arab és kivonatai [Extracts] ném. nyelven), Panorama (évente arab, ang., fr., or., sp. nyelven); éves jelentések (ang., fr., sp. nyelven); alkalmi kiadványok: The Geneva Conventions és The Protocols Additional, valamint humanitárius jelentések. N.D.

YIO 1998. I:1104.